A zaj pontosan annyira hozzá tartozik életünkhöz, mint a csendre való igény. Ahogy a világ mind fejlettebbé vált, kezdve az ipari forradalom technológiai előre törésével, zárva a manapság tapasztalható hihetetlen léptékben haladó innovációkat a zajszint egyre magasabb. Ebben a helyzetben, egy igazán jó paraméterekkel megáldott zajszintmérő hasznos kelléke lehet eszköztárának. A városok zajterhelése megsokszorozódott az elmúlt esztendőkben, hiszen egyre több jármű, automata gép, ipari létesítmény, és egyéb hangforrás ontja magából a „jelzéseket”. Érdekes, de a zaj elviselésének kérdésében az emberek többsége két részre oszlik: megszoksz, vagy megszöksz csoportoknak is hívhatjuk őket. Előbbiek úgy gondolják, hogy a zaj a civilizáció következménye, ami normális, és ami ellen teljesen felesleges küzdeni. Az utóbbi kategóriát erősítők azt vallják, hogy nem kell mindenáron elfogadni a helyzetet, s ha lehet, tenni kell ellene. A zajszintmérő használata elengedhetetlen ahhoz, hogy egy, még könnyedén tolerálható értéket kapva megálljt lehessen parancsolni, a további hangerő növekedésnek. A zaj nyilván vele járója életünknek, ám nem természetes, sőt. A környezet védelmével, s ezzel együtt a mi nyugalmunk fókuszban tartásával bizonyos határokat húzni kell, melyek betartatása mindenkire vonatkozik. A zajszintmérő a hangot képes érzékelni, mely egy mechanikai terjedésű hullám, ami rugalmas közegben terjedve eléri az ember hallószervrendszerét, s ahonnan az agyba jutva hangérzetet kelt. Ez az érzet, azonban ahány ember, annyiféle lehet, éppen ezért kellett egy egységes skála, egy konszenzus, melyet mindenki elfogad. A zajszintmérő vált az arany középúttá, a semleges döntnökké.